100 évvel ezelőtt a tanító százszor elismételtette a szorzótáblát, a gyerekek kórusban mondták, hogy egyszer egy az egy, kétszer egy az kettő… Ha nem jegyezték meg elsőre, hát még a következő héten is gyakorolták.
Ma már erre nincsen idő? A technikai civilizáció fejlődése egyre több ismeret elsajátítását igényli. Már az egyszerű hétköznapjaink is rengeteg tanulást igényelnek a gépkocsivezetéstől a számítástechnikán át a mobilkommunikációig.
A mai középiskolás biológia tananyag ötven éve még bőven egyetemi szintű lett volna, egyszerűen elfogyott az időnk, amit a tanulásra tudnánk fordítani. Túl sok anyagot kell túl részletesen túl gyorsan magunkévá tennünk. Ezért lett divat a kettesre menni az egyetemi vizsgákon. De ki akar "elégséges" ismeretű munkatársakat?
Ráadásul minden elképesztő iramban fejlődik, minden szakma eljutott odáig, hogy az öt-tíz éves tudás, már nem tudás. Lett is egy új, sokat emlegetett kifejezésünk: az élethosszig tartó tanulás.
Világos tehát, hogy az elsajátítási igények egészen mások, mint 100 évvel ezelőtt voltak, így nem nélkülözhetünk egy-egy jól felépített tanulási stratégiát.
"Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól." (Woody Allen)
A hihetetlenül megnövekedett információ-mennyiség gyors elsajátításának kényszere vezetett a Villámolvasás megszületéséhez. Ez nem csak egy gyors olvasási technika, de egy komplett tanulási stratégia, ami nem csak azt ígéri, hogy hamarabb végzel majd az anyaggal - de azt is, hogy mélyebb, integráltabb tudást szerzel, mint a hagyományos olvasással, tanulással.
Ha Woody Allen híres aranyköpése igaz lenne a Villámolvasásra, biztosan nem lennének diplomáim és nem lennék évek óta oktató, egyetemi tanár. A lényeg pont, hogy nem az olvasás, hanem a megértés sebességén és mélységén van!
Mitől más, mint a hagyományos olvasás?
Az iskolában azt tanultuk, hogy balról jobbra, betűről betűre, szóról szóra haladjunk. A Villámolvasás során viszont nem a betűket, hanem a tágabb összefüggést, a szöveget vizsgáljuk! Először megtaláljuk, hogy mi lesz a fontos információ a számunkra és csak utána foglalkozunk vele, az egész felől haladunk a részletek felé. Ráadásul be tudjuk kapcsolni a munkába a racionális, józan bal agyfélteke mellett a játékosságért, humorért, a kreativitásért felelős jobb agyféltekét is, így a száraz magolás helyett élménnyé válik a tanulás. Ha nem így lenne, ki csinálná?
Sokan teszik fel a kérdést: meg tudom én ezt csinálni? A válaszom: egyértelműen igen! Pontosan az a lényeg, hogy az elménk természetes működését használjuk ki az erőltetés, túlhajtás helyett. Nem dolgozni fogunk többet, hanem a munka minősége lesz más, a hatékonyság növekszik elképesztő mértékben!
Megvilágítom ezt az egészet egy példával.
A hagyományos olvasás olyan, mint egy vándor, aki végig akarta járni a világ összes fővárosának a főtereit. Elindult hát, meg is érkezett az első országba. Ott megkereste az első fővárost, ahol hosszú bolyongás után rálelt a főtérre. Egy. Már csak kétszázvalahány további főtér van hátra... Nem volt rest, végigtalpalta az egész világot, akárhányszor is érezte úgy, hogy unja, belefáradt, kimerült. Egyszercsak végzett a kétszázvalahány város főtereinek meglátogatásával és sok-sok idő múltán megérkezett - a másik irányból - ugyanarra a pontra, ahonnan elindult. Ekkor rájött a nagy tanulságra: a Föld bizony gömbölyű!
Egy barátja megkérdezte, hogy mire emlékszik. Ő pedig sorolta a rengeteg élményt a rengeteg csodálatos főtérről. A barátja rákérdezett: és melyik volt a 121. város? Ötlete sem volt róla. Ekkor rájött arra, hogy a befektetett energiához képest csak nagyon kevés dolgora emlékszik az utazásból, főleg kevésre pontosan. Borzasztó sok "felesleges" területen kellett áthaladnia, azaz olyan országrészeken, amelyek nem érdekelték. Ő a főtereket akarta látni, nem a hegyvidékeket vagy a legelőket. Megtalálta azt is végül, ami érdekelte, de ha belegondolt, hogy mennyi időt töltött pontosan a céljával és mennyit gyalogolt feleslegesen, elfogta a rosszérzés.
Ez a hagyományos olvasás. Meg akarsz tudni dolgokat és ahhoz, hogy ezt megkapd, az egész könyvet A-tól Z-ig el kell olvasnod. Számtalan felesleges információt is megkapsz, hegyeket és legelőket, de az igazán fontos információkat csak a végén raktározod el és a sok zavaró egyéb miatt az sem biztos, hogy a lényegesre tisztán fogsz tudni emlékezni majd.
A villámolvasás, ezzel szemben olyan, mint egy műhold.
Kering a föld körül, és te oda irányítod, ahova csak akarod. Ha meg akarod vizsgálni a Föld összes fővárosának a főtereit, egyszerűen körberepülöd a Földet (ekkor, azaz a legelején rájösz, hogy a Föld gömbölyű!) és csak azokat a részeket nézed át tüzetesen, amikre szükséged van. Gyorsabb lesz? Milliószor. Jobban fogsz rá emlékezni? Nagyságrendekkel. És persze az elejétől tudni fogod, hogy hány információ, azaz főtér érdekel, mert látni fogod az anyag egészét. A kontinenseket, az óceánokat. Nem kell átúsznod a tengert, hogy tudd, mi van a túlpartján, megspórolsz magadnak elmondhatatlanul sok munkát. És megtanítalak térképet is készíteni minderről, hogy innentől bármikor fel tudd idézni, amit láttál, örökre a tiéd maradjon ez a tudás.
Ugye, hogy mennyivel jobban hangzik? Többet és gyorsabban tudtál meg. Varázslat, humbug, szemfényvesztés? Nem. Csak a te csodálatos agyad és egy jó módszer, egy kidolgozott tanulási stratégia szükséges hozzá.
Készen állsz?
Két féle úton tudunk ismeretekre szert tenni: egyrészt a felfogásunkkal, a megértésünkkel, értelmezéssel, tanulással a rövid távú memórián keresztül illetve másrészt a „rövidebb úton”, amikor az észlelt dolgok, események egyből a tudatalattinkba épülnek be. Utóbbira tökéletes példa a fenti videó.
Történt már veled olyan, hogy egy veszélyre (visszacsapódó ágra, repülő rovarra) hamarabb reagált a tested (becsuktad a szemedet), mint a tudatod? Ha oldalról érkezik egy kamion, a periférikus látásod akkor is figyelmeztet a veszélyre és félreugrasz, ha nem fogalmazódik meg benned pontosan, hogy egy több tonnás vasmonstrum robog feléd. Az agyad sokkal több információt gyűjt be, értékel, elemez és raktároz, mint azt el tudnád képzelni!
Vágó István egyáltalán például egyáltalán nem tudatosította magában, hogy egy madagaszkári zászló jött vele szembe a forgóajtón, hogy egy madagaszkári állat (a lemúr) képe van a kijelzőn, hogy egy Madagaszkár-feliratú táblát visznek el a látóhatára szélén. Ő ezekről tudomást se vett (milyen szép a magyar nyelv: a tudomást venni kifejezésben is benne van a tud-tudat szótő!), mégis bekerültek az elméjébe a periférikus látása révén.
Mi lenne akkor, ha minden olyan dolgot, információt, amit a tudatalattink irtózatos sebességgel és pontossággal magába szippant, „elő tudnánk venni” és valós tudásként lennénk képesek használni!
Ez a téma természetesen nem csak engem foglalkoztatott. Sokan kutatták a területet, de az összes szakember közül kiemelkedett egy, aki konkrét módszert is talált a nem-tudatos tudás aktiválásra: Paul R. Scheele. Ő fejlesztett ki azt a technikát, amely révén például egy könyvet „átpörgetve”, az úgynevezett fotóolvasás módszerével beépítve (2 másodperc per oldal sebességgel!) majd speciális módon aktiválva elképesztő sebességgel és mélységben lehet könyveket elolvasni, tartalmukat magunkévá tenni.
Az ő módszerét tíz éven keresztül tanultam-tanítottam-fejlesztettem, majd a magyar viszonyokra szabtam, így lettem én villámolvasás-oktató. De térjünk vissza még egy pillanatra Vágó Istvánhoz. A kvízmestert a mentalista úgy vezette a tudatalattijába beépülő jelképek, feliratok és képek által, hogy Magyarország legelismertebb szkeptikusa se vette észre. Akkor vajon milyen mély hatással lehetnek ránk a reklámok, az óriásplakátok, minden olyan információ, amit az agyunk – tudtunkon kívül és „utasításunk” nélkül magához vesz? Széles körben ismert tény, hogy Amerikában kísérleteztek úgynevezett „tudatalatti reklámokkal”. Ezek mozifilmbe bevágott, egy képkockás hirdetések voltak. A közönség észre se vette, hogy történt valami. De ennek hatására az adott termékből hirtelen sokszoros mennyiség kezdett fogyni. Ekkor tiltották be a reklámozás ilyen módját – mert ez nem segítette az embereket a vásárlási döntésben, hanem programozta őket…
Ugyanilyen tudatalatti marketingfogás például az is, amikor egy pékség a metróaluljáró szellőztető rendszeréhez vezeti a sütőjének az illatát. Mire a mozgólépcső tetejére érsz már éhes leszel és valamiért pont péksütemények fognak a fejedben járni.
A legtöbb ember, akivel találkozom, azt gondolja, hogy a villámolvasás kamu. Pedig a fenti példák is tökéletesen bizonyítják, hogy a tudatalattink sokkal több információt képes feldolgozni és sokat többet is dolgoz fel, mint azt mi egyáltalán el tudnánk képzelni. Minden ember rendkívül tehetséges villámolvasó, csak még nem ismerik a technikát, amivel ezeket az elraktározott információkat elő is tudnák hívni és hasznossá tudnák tenni.
Fantasztikus dolgokra képes az emberi agy, ne legyünk hát hitetlenek saját magunkkal szemben! Láthattuk, hogy még Vágó Istvánt is meglepődik, amikor szembesül saját eddig ismeretlen képességeivel!
Ha érdekel a villámolvasás technikája, IDE katintva jelentkezhetsz a tanfolyamra:
