Vicces, hogy felvetődik ez a kérdés, amikor még törvény is van, ami betiltja (és amit éppen nemrég szegtek meg Magyarországon). Hogy működik? Lehet ezt a technikát jóra is használni? Lehet!

A napokban óriási botrányt kavart, hogy a TV2 egy, a világ sok országában betiltott, úgynevezett szubliminális reklámmal próbálta népszerűsíteni a paksi atomerőmű-projektet. A kérdés politikai oldalával nem szeretnék foglalkozni, engem most az érdekel: lehetséges-e, hogy hamarabb kerüljön be egy információ a tudatalattinkba, minthogy felfogjuk egyáltalán, hogy mit nézünk, mit ér ez az információ és hogyan használhatjuk ki pozitív előjellel ezt a jelenséget.

 

 

Működik-e?

 

Ha röviden akarnék válaszolni, csak beidézném a magyar reklámtörvényt (avagy a 2008. évi XLVIII. törvény): “tudatosan nem észlelhető reklám: olyan reklám, amelynek közzétételekor – az időtartam rövidsége vagy más ok következtében – a reklám címzettjére lélektani értelemben a tudatos észleléshez szükséges ingerküszöbnél kisebb erősségű látvány, hang- vagy egyéb hatás keltette inger hat”, melyről később a jogszabály kijelenti, hogy tilos. Ritkán hoznak törvényt nem működő módszerek ellen, de ennél azért összetettebb a válasz.

Lassan ötven éve, hogy James Vicary először tett sokat vitatott kísérletet a tudatalattira ható reklámokkal. Egy moziban vetített le "Igyál kólát" és "Éhes vagy? Egyél pattogatott kukoricát!" - feliratokat olyan gyorsan, hogy szabad szemmel észre sem lehetett venni, aminek hatására szignifikánsan megnőttek az eladások állítása szerint. Ő később elismerte, hogy elcsalta a kísérletet, de arra mindenképpen jó volt, hogy más, nála igényesebb tudósok megismételjék azt és rendkívül érdekes eredményre jussanak.

 

hipno

(kép forrása)


2005-ben a New Scientist közölte a nijmegeni Johan Karremans munkáját (megjelent: Journal of Experimental Social Psychology; DOI: 10.1016/j.jesp.2005.12.2005). Ők 23 milliszekundum erejéig egy Lipton Ice Tea-reklámot vetítettek és tudományos kutatáshoz méltóan egy kontrollcsoporttal is vizsgálták a kérdést. Az eredmények nagyon izgalmasak voltak:

ha valakiben meg volt az arousal ("általános agyi aktivációs szint (és rendszer),a  szervezet éberségi, gerjesztettségi állapota." forrás), azaz esetünkben szomjas volt és valamilyen italt kívánt, nagyobb valószínűséggel választotta a Lipton Ice Teát a kontrollcsoporthoz képest.

Tehát a reklám annak ellenére működött, hogy a kísérleti alanyok tudatosan észre se vették a reklámot!

Egy következő kísérletben már szándékosan teremtették meg az arousalt, sós süteményeket etettek az alanyokkal és az eredmény nem is okozott csalódást:

a szomjas kísérleti alanyok 80 százaléka választotta a Lipton Ice Teát szomja csillapítására, míg a kontrollcsoport esetében (akiknek nem vetítették le a láthatatlanul rövid reklámot) ez az arány mindössze 20 százalék volt! 

Sokan szoktak hivatkozni az urbanlegends.hu-ra, ahol olvashatunk erről a témáról egy érdekes elemzést, amely legendának minősíti a szublimináris reklámokat. Azonban figyeljük meg, hogy mire mondja, hogy városi legenda:

"Ha felvillan a kép a moziban, azonnal Coca-Colát akarsz inni. Degeszre tömöd magad pattogatott kukoricával. Vagy akár leszúrod a feleséged, ha ŐK ezt akarják. Igaz? Nem igaz?"  (kiemelés tőlem ) A Columbo című méltán kedvelt sorozatban volt egy ilyen rész, ahol egy szublimináris reklámmal vettek rá valakit a gyilkosságra. Na ez a városi legenda. Viszont figyeljük meg, hogyan összegzi a Lipton Ice Tea-kísérletet az egyébként hivatalból is szkeptikus szerző:

"Tehát úgy tűnik, amennyiben releváns adatokat tartalmaz a felvillanó üzenet, hathat ránk a tudatalatti reklám. Igaz, nem vesz rá semmire akaratunkon kívül, de preferenciáinkat befolyásolhatja."

Tehát jókor, jó embereknek jó üzenetet levetítve (például szomjasoknak italt reklámozva) a módszer működik. Ezért is tiltották be és ezért is van most botrány belőle Magyarországon.

 

Hogy jön ez a villámolvasáshoz?

 

A fenitek is bizonyítják (akárcsak Danny Blue mentalista mutatványa a Szkeptikus Társaságot évekig elnöklő Vágó Istvánnal), hogy lehetséges információt a tudatalattinkba bejuttatni anélkül, hogy az információt magát felfognánk és értelmeznénk. Az arousal is megvan, hiszen a tudásra szomjasan állunk neki a tanulásnak, az agyunk pedig egy egészen elképesztő kapacitású szerv, olyan képességei vannak, amelynek csak töredékét használjuk ki és még kevesebbről vesszük észre tudatosan, hogy használjuk. Akárcsak a légzés - nem kell gondolnunk rá, hogyaz agy kiadja a rekeszizomnak a parancsot a tüdő mozgatására. Vagy a szemhéjadéra. Biztosan veled is volt már olyan, hogy hamarabb csuktad be a szemed egy bogár vagy visszacsapódó faág miatt, minthogy észrevetted és tudatosítottad volna, hogy védekezned kell.

Ezt a képességet használjuk ki a villámolvasás úgynevezett fotózási szakaszában. Nem olvassuk el a könyvet, csak átlapozzuk és ez pontosan elég lesz az agyunknak arra, hogy befogadja az információt. Nem hiszed? Dehát eddig pont erről beszéltünk!

Természetesen ennek is megvan a maga hogyanja, módszere, egy könyv feldolgozása esetén segítenünk kell az agyunknak, hogy össze tudja rendezni a töredék-információkat egy nagy, egységes és értelmezhető képpé és tudnunk kell a tudatalattiba beolvasott információkat előhozni is a tudatosság szintjére. De ez mind-mind lehetséges, hiszen akkor ez az információ már a fejünkben van, az agyunk már elraktározta. Így lehet 200 oldalt megtanulni 2 óra alatt úgy, hogy meg is marad a tudás.

Hihetetlen? Te vagy a hihetetlen! Az agyad a hihetetlen! Itt az ideje, hogy elkezdj élni a szuperképességeiddel!

Jelentkezés a villámolvasás-tanfolyamra